3. fejezet. Mi volt ez?

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet. Remélem tetszeni fog nektek, és a végén nem köveztek meg érte. :$ Viszont egy-két kommentenk igazán örülnék, mert tudom, hogy olvassátok ugyan a blogot, de jól esne:$ Előre is köszi :) Puszi nektek:$








A lendület hatására visszaestem a kanapéra. egyenesen a fekvő Tommi ölébe. Mind a ketten megvoltunk szeppenve a kialakult helyzetnek hatására. Nem is tudom meddig ülhettünk ott, egymás karjaiban, mert számomra a másodpercek úgy teltek, hogy észre sem vettem a körülöttem történő eseményeket.
- Hát ti meg mit kerestek itt?  ÍGY? - kérdezte egy hang az ajtóból. Mikor odafordultunk nagy nénéméket láttuk, akik elég érdekesen néztek ránk. Ők sem tudták elképzelni, hogy mi is történhetett itt. 
 - Semmit - ugrottam ki Tommi öléből, és rohantam fel a szobámba senkivel nem törődve. Aznap este már nem is mentem le, csak barátnőmmel beszéltem telefonon.
 - Thuli, na mesélj mi volt, miután hazaértél?  - támadott le azonnal, amint felvette a telefont.
- Áhh semmi... - hazudtam. de úgy látszik nem jól.
- Ahha, persze semmi! Na akkor most mond el légyszíves, hogy mi volt!
- Rendben. Szóval, amikor hazajöttem senki nem volt itthon. Körbenéztem mindenhol a lakásba és a nappaliba Tommit megtaláltam, de ő éppen az igazak álmát aludta...Jaj! Olyan édesen alszik! 
- A lényeget te csaj! 
- Rendben... Szóval ott aludt, én meg betakargattam, és végígsímitottam a mellkasán....
- Hogy mit csináltál???????
- Igen jól hallottad... - pirultam bele. - Szóval miután épp elindultam volna fel a szobámba, megfogott és visszahúzott magához, a nagy lendülettől meg beleestem az ölébe....- itt elhallgattam, és tartottam egy kis hatás szünetet. 
- De végül is mi történt??? Mondjad már!!! 
- Nyugi, semmi...épp ez a baj... Kharoék akkor léptek a nappaliba, és zavaromba felszaladtam a szobámba... Olyan hülyének érzem magam...
- De miért? Nem vagy hülye. SŐT! Kimondottan szerencsés vagy, mert egy szexisten nagybátyád van, egy kedves nagynénéd, és egy olyan pasival fogsz gyakorlatilag együtt élni, aki minden korunkbeli nő álma a városba. Mit akarsz még? 
- Aranyos vagy, hogy le szexistenezted a nagybátyámat - nevettem, és próbáltam el - terelni a beszélgetést Tommiról, de úgy látszik ez a nőszemély a vonal túlsó végén hathatatlan.
- Ne terelj! A lényeg az, hogy segítek neked! 
- Még is miben? - értetlenkedtem, hiszen tényleg nem tudtam, hogy miben tudna Ő nekem segíteni.
- Miben-miben? Hát abban, hogy Tommit meghódítsd magadnak! 
- Hogy MI?!?!
- Jól hallottad. És ezt már el is fogjuk kezdeni... na figyelj elmondom, hogy hogy lesz.....- azzal bele kezdett hosszú monológjába, amire nem is figyeltem oda az az igazság, mert még mindig a nappalis jelenet járt az agyamba, amire nem találtam magyarázatot. "De mit is kell megmagyaráznom magamnak?" Azt a fényt ami megcsillant a Szőkeség szemében. Mert igen is, hogy megcsillant ott valami.
- Thulia! Figyelsz te rám?! - kérdezte Letti.
- Persze! Mit is mondtál ne haragudj...- Kérdeztem vissza, mert fogalmam nincs, hogy miről beszélt.
- Áh semmi, de szerintem inkább most feküdj le, mert holnap iskola.
- Jó rendben. Igazad van. Akkor holnap találkozunk. Szia! - Köszöntem el és öt perc múlva már az igazak álmát aludtam.
Reggel telefonom csörgésére ébredtem. Amint kinyomtam az ébresztőt, legszívesebben visszafeküdtem volna, de legjobban azt utálom, hogyha valahonnan elkések, és az iskolából nem is lenne tanácsos. Gyorsan felöltöztem, és megcsináltam a hajam, ami egy laza fésülködésből állt, valamint próbáltam emberi arcot varázsolni egy kevés sminkel magamra, és bevallom a hatás nagyon is tetszett még magamnak is. 
Lerohantam a lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol már ismét mindenki reggelizett. 
- Jó reggelt. - Köszöntem.
- Jó reggelt, Thula. Gyere reggelizni! - mondta, nagynéném. 
- Hmm de finom illata van! Mit csináltál reggelire? - kérdeztem felé fordulva.
- Nem én csináltam a reggelit. - mondta mosolyogva Kharo.
- Akkor ki? - nyögtem ki két falat között nagy nehezen, mivel inkább az ízeket élveztem ki, mert annyira isteni finom volt a palacsinta, mint ahogy gondoltam. 
- Tommi. ma ő főzött. Mire lejöttem kész is volt. - mosolygott még mindig. 
- Isteni lett! - álltam föl, az utolsó falat után, és adtam egy hatalmas cuppanósat Tommi arcára, nem is gondolkozva azon, hogy mit teszek. Nem csak magamat és Őt de nagybátyámat is meglepte ez az egész. - Azt hiszem én most indulok az iskolába. Atti akkor elviszel? - néztem nagy szemekkel bácsikám felé.
- Sajnálom Thuli. Ma kénytelen leszel gyalog menni, mivel be kell mennem a munkába és már így is késésben vagyok. 
- Nem kell gyalog menned.- szólt közbe Tommi. - Én beviszlek téged ha szeretnéd. 
- Igen azt meg köszönném!  Egy perc és indulhatunk is, csak hagy szaladjak fel a cuccomért. 
- Rendben addig én kiállok a kocsival.
Két perc sem telt el, és már útban voltunk az iskola felé. Egész úton nem beszéltünk egymással. Őt is és engem is feszéjezett ez az egész helyzet5. Nem mertem szóba hozni, azt ami tegnap történt, de sejtettem, hogy neki is ugyan ez jár a fejébe. 
Az iskola előtt megállt és várta, hogy kiszálljak, de nem mertem, mivel legnagyobb ellenségem Henna alig öt méterrel arrébb állt tőlünk a "kedves" kis csapatával, akik mindannyian minket figyeltek. " Most mit tegyek? Ha nem csókolom meg, akkor Hanna rájön, hogy hazudtam, de ha megcsókolom... Áhh azt nem tehetem ... Hacsak..."
- ÁÁÁÁ! Tommi bele ment valami a szemembe! - kezdetem el nagyon pislogni, és legyezgetni magamat.
- Várj segítek kiszedni. - hajolt közelebb hozzám, én meg azonnal adtam a szájára egy puszit, majd kipattantam a kocsiból, és Hannaék  álmélkodó tekintetének kíséretében berohantam az osztályomba egy értetlen finnt magam mögött hagyva a kocsiba...