*Thulia*
Reggel mikor felébredtem és kinyitottam a szememet azonnal bevillantak a tegnap eseményei. "Tommi megkért ENGEM, hogy legyek az aszisztense!" Erre a gondolatra azonnal egy hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Tommi Parmakoski az az ember akiért egész eddigi életemben titkos érzelmeket tápláltam.
"De most ideje felkelnem, mert Letti bármelyik pillanatban itt lehet."
Nem is tévedtem sokat, mivel barátnőm alig fél óta múlva csöngetett az ajtón. Lerohantam a lépcsőn és bekiabáltam a konyhába ahol Nagybácsikámék reggeliztek éppen Tommi társaságában.
- Sziasztok elmentem majd jövök! - kiáltottam be hozzájuk.
-Na de hova mész? - nézett rám nagy szemekkel nagynéném.
- Csak Lettivel megyek vásárolni a plazába. Nyugi nem lesz semmi baj. És ha van valami elértek telefonon. Na megyek sziasztok.
Nagynénikémék elég megdöbbent arcot vágtak, mivel eddig mióta szüleim meghaltak semmi nem mozdított ki a házból az iskolán kívül.
Letti már a kocsijában várt és mikor beültem mellé azonnal indított.
- Szia Csajszi! Úgy hiányoztál! Remélem ezentúl sűrűbben fogunk találkozni.
- Igen azt én is remélem. - mosolyogtam.
Egész nap a plázában vásároltunk. Annyi ruhát vettünk, hogy alig bírtuk el őket a cipőkről meg nem is beszélve. Egy óra fele már én sem bírtam a tempót és barátnőm is teljesen ki volt merülve.
- Jaj Thuli üljünk le egy pár percre valahol ebédelni! Majd kilyukad a gyomrom és a lábaim is sajognak már.
- Rendbe. Én is így vagyok vele. Nézd ott egy jó kis hely mennyünk. Én narancs levet kérek!
Mind a ketten kikértük a narancs levünket és egy szendvicsre is rálettem beszélve majd leültünk egy asztalhoz.
- Nézd ott van Henna a csatlósaival, jaj de utálom őket! - mutatott Letti egy másik asztal felé, ahol legnagyobb ellenségeink ültek. Henna a suli menő csaja, ahogy mondani szokás. Egy igazi méhkirálynő. Csatlósai alatt barátnőm azt a két csajt értette akik mindig Henna mellett álltak. Ők is észrevettek, mert a következő pillanatban elindultak felénk.
- Sziasztok!R - köszönt Henna mézédes behízelgő hangon. - Thuli régen láttalak. Hogy vagy? Még mindig sajog a szíved a pasidért akit elvettem tőled? - nézett rá mosolyogva. "Mindjárt megtépem"
- Na most húzz melegebb éghajlatra. Pat egy fasz fej. Soha nem fogok utána sírni.
- Igen? - nézett rám kérdőn. - Tudod mit?! Az a véleményem, hogy ezt csak azért mondod, mert, nincs senki aki szeretne egy ilyen csajt mint te.
- Ebben nagyon tévedsz! Van barátom.
- És ki az? - nézett rám nagy szemekkel, de nem csak Ő hanem minden ki más is Letrtivel az élen.
- Tommi. Tommi Parmakoski. - Mindenki tudta ki Tommi, és mindenki tudta azt is, hogy a nagybátyám testvére, vagy is egész hihető olt. Fogalmam sincs hogy miért Őt mondtam.
Henna-nak annyira le esett az álla, hogy szóhoz sem jutott. Nem is rontották tovább ott a levegőt.
- Miért hazudtál? Főleg Tommiról! - nézett rám megrovón Letti, mikor a hárpiák már halló távolságon kívülre estek.
- Fogalmam sincs! - hajtottam le a fejem. - Egyszerűen csak jött magától. Sanálom!
- Szerintem ne tőlem kérj bocsánatot . Jaj te csaj! Gyere inkább menjünk haza. - állt fel.
- Szerintem is.
Nem sokkal ezután már a házunk előtt álltunk meg az autóval.
- Bejössz? - kérdeztem barátnőmet.
- Nem sajnos mennem kell haza de este még mindenféleképpen beszélünk neten.
- Oké! Köszi, hogy eljöttél velem.
Bementem a házba ahol síri csend honolt.
- Hahó! Van itthon valaki? - kiáltottam el magam, de választ sehonnan sem kaptam. A nappaliba mentem ahonnan a TV hangját véltem felfedezni. Nem is tévedtem tényleg be volt kapcsolva, de csak Tommi volt bent aki békésen szunyókált a kanapén.
" Jaj milyen édes, Miért nem tudsz észrevenni? Olyan jó lenne, ha úgy gondolnál rám, ahogy én rád!"
Fogtam egy plédet és betakargattam az aló finnt." Ha már ott vagyok " alapon végigsimítottam a mellkasán, és elindultam kifelé...Illetve csak indultam volna mert "valaki" elkapta a kezem......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése