5. Fejezet : Beköltözés

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom ezt a részt, de az érettségik miatt nagyon el voltam havazva. Nos örömmel tudatom veletek, hogy végeztem az írásbelikkel, és már csak a szóbelik vannak hátra! :) Remélem jól fognak azok is sikerülni! :) Tényleg nagyon sajnálom, hogy eddig nem hoztam részt, de ezentúl rendszeresen fogok hozni, hogyha ti is úgy akarjátok! Na de nem húzom tovább! Jó olvasást! :)






Nemsokára meg is érkeztünk Tommi svájci otthonába. Őszintén szólva nagyon örültem annak, hogy befejeztük az utazást, mert szinte egész idő alatt egyszer sem szóltunk egymáshoz.

Ahogy kipakoltuk a bőröndöket én besiettem a házba.

- Melyik lesz az én szobám? A szokásos? - Kérdeztem Tommit, és elindultam az emeletre abba a szobába, amibe akkor aludtam mikor itt jártam.

-Nem! A Te szobád a mellettem lévő szoba lesz, tudod, amelyikkel közös a fürdőszobám. - mondta a finn és a holmimat máris vitte az említett helység felé. Megmondom őszintén köpni nyelni nem tudtam az illetődségtől. Ez a szoba volt az a hely, amire a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha ide leszek elszállásolva. Három hálószoba volt még a házba Tommién kívül, és ezek közül kettőnek külön fürdőszobája volt. Kivéve ennek.

Amint beléptünk a hatalmas helységbe a szemem azonnal a szoba közepén elterülő franci ágyon állapodott meg. Gondolataim és képzeletem ezerfelé cikázott, aminek hatására arcomba szökött a vér. Tommi ezt észre is vette, és ami a legmeglepőbb, ennek hangot is adott.

- Ne ábrándozz! Ha az meg is fog történni nem ebben az ágyba. - lépett mögém suttogva.- A saját ágyamban akarlak.

Azonnal meghűlt ereimbe a vér és válaszolni sem tudtam erre, de nem is volt időm rá, mert mire megfordultam Tommi már nem volt a szobába, és mint később kiderült a lakásban sem.

Miután sikerült helyretennem a gondolataimat, úgy döntöttem valami hasznossal ütöm el az időt, így először kipakoltam a holmimat. Mire végeztem egész lakájossá tettem  a szobát, melyet a rendelkezésemre bocsájtottak. Már jócskán estefelé járt, de Tomminak még se híre, se hamva nem volt. Úgy döntöttem csinálok valami vacsorát, mert nem fogok erre a lökött emberre várni. Benéztem a hűtőbe. Semmi mást nem találtam, csak azt amit Kharo csomagolt nekünk, meg egy pár szem zöldséget. A legjobb, amit kitudok ebből hozni ha csinálok a húsos szendvicsekhez salátát. Az is jobb mint a semmi. Éppen a paprika felszeletelésével bajlódtam, mikor kinyílt az ajtó, és Tommi lépett be rajta.

- Nocsak Thula. Valami hasznosat is tudsz csinálni?- kérdezte gúnyosan. Bevallom őszintén nem értettem a mai viselkedését, és fájt is ahogy bánt velem.

- Tommi! Mond meg nekem, hogy valójában mi bajod van velem? Ha ennyire utálsz miért hívtál el magadhoz!? - fordultam felé könnyezve.

- Ugyan Thula! Ne játszd meg magad! Te is nagyon jól tudod, hogy nem utállak.- Lépett felém- Az az igazság, hogy a vágyon kívül semmit nem érzek irántad. - Suttogta, és a következő pillanatba már az ajka az ajkamon volt. Első meghökkenésem után, még el akartam magamtól tolni, de a mozdulat simogatásba váltott át és akaratom ellenére viszonoztam a csókját. A finn nekidöntött a konyha pultnak és a becézgetést a nyakamon folytatta tovább. Ahogy végigcsókolta azt egy halk sóhaj hagyta el a számat. A mennyekben éreztem magam, de legalább is három méterrel a föld felett lebegtem. "Végre az a férfi akiért a szívem dobogott észrevett" A következő pillanatban viszont szembejutott az utolsó mondata. Ez adott erőt ahhoz, hogy el lökjem magamtól. Ahogy a szemébe néztem gúnyt véltem felfedezni benne és ez még jobban fájt, mint az amit velem tett. Nem érdekelt, hogy ott hagyok csapot-papot felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.

"Hogy tehette ezt? Mit tettem? Mivel érdemeltem ezeket ki? " Ezek és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejembe míg álomba sírtam magam...